Beköszöntött

a téli szünet, így végre publikusak az elsősökkel készített karácsonyi manócskák.
 Ezeket láttam meg a neten,  teljesen beléjük szerelmesedtem, persze alakítani kellett rajtuk, 
hogy 6-7 éves kezek is össze tudják őket "dobni" 3 óra alatt. Mókásak, nem? 
Huszonnégyen ácsorognak az egyik ablakban.

(Most nézem, csak 20, a többi valószínűleg készülőben.)

Papírkúp lett az alap, a satyek levehető, mert ritkán szeretem az olyasmi ajándékokat,

 amelyek csak önmagukban szépek. Így viszont dobozként is funkcionálhat a figura. Apró rajzocskákat tartunk benne, jó sokat, mindegyiken egy-egy feladat. A manócskák valójában ugyanis mi vagyunk, anyu csak kivesz egy cédulát a helyéről és mi már teljesítjük is a kívánságát örömmel. 

Karácsonyi ünnepségünk estéjén az osztály fészbuk csoportjában megjelentek a bizonyító 
fotók és posztok: Alíz széken állva mosogat, Beni szemetet visz ki, Hanna süt, 
ellenben Zalán hó hiányában nem lapátol az udvaron. 

Az én legnagyobb ajándékom meg az, hogy vigyorgok, mint a vadalma.

 

 Kedves Sucika, ez lett a jócselekedetek faladból. Köszönöm!