2015. szeptember 20., vasárnap

Egyáltalán

nem nevezhető normálisnak, amit csinálunk. Vagyis nekünk ez a normális: hajnalban 
csörög  az óra... Itt, Európa egyik legcsodásabb tengerpartján, hogy aztán amennyire 
a sziget  adottságai engedik, ma is minél távolabbra kerüljünk a nagy kékségtől.

Tessék, fejünk fölött a holdsarló, indulunk. Biztonsági öveket kéretik becsatolni!


A kelő nap első sugarai már Pigadiából kifelé száguldtunkban állítanak meg 
egy pillanatra, ezt nem lehet kihagyni.


Újra észak felé haladunk, kecskék a helyükön, Aperi mögött balra föl, Othoson át, 
jé itt kávéztunk tavaly, jobb kanyar, újabb kanyarok jobbra és mindig csak jobbra, 
meg is érkeztünk a Lastos-fennsíkra. 

Ma megmásszuk Karpathos legmagasabb hegyét, a Kali Limnit. 
Kapásból indiainak vélném, de itt köze se lehet a sokkezűhöz. 
Magyarul annyit tesz, Szép Tó, ez biztos megint valami helyi csavar.

A táblán a jelek egyértelműek...


Az egész nem tűnik magasnak, távolból lankásnak mondanám,


aztán a hegy lábától belátom, mégsem lesz annyira könnyű a menet.


Hátulról kapjuk a napot, még nincsen sok ereje. Persze, kísér szél barátom is, fázik a derekam, belegyűröm a pólóm a naciba és ezzel már most kezdek magyarázkodni a későbbi képek miatt.


Másszuk a hegyet ketten, tán csak nem válunk kővé, mint amott az a másik párocs.

... akár Buda királyfi és Pest királykisassszony vagy olyasmik...


Emelkedünk szépen, 30 perc múlva előtűnik Kassos szigete a hegyeken túl.


A távolságtól megrészegülve belehuppanok egy ilyenbe. Még jó, hogy a Jóembernél állítólag
mindig van  nagyító és csipesz* hasonló eshetőségekre, de azokat most sem használjuk.


Menni kell, kinek van itt ideje szöszölni, várnak a kövek meg a mások által rakott útjelzők. 
Nehezedik az asszony lába, mit tehet, felemel egy újabb követ és viszi magával a következő 
rakásig. Ott leteszi, emeli a halmot, magából pedig nyesegeti az elmúlt év nehézségeit. 
Már tegnap is volt valami hasonló érzésem, kaminózgatom a gondolatot. 


Tisztulunk... orrilag, tüdőileg biztos. 
Tudatalattilag sejthetően.


Tóni 10 percenként áll meg előttem, lecsekkolni, megfelelő-e az irány, hány méteren vagyunk, mennyi van még hátra, mikor lészen várható érkezésünk? Valójában új telója fantasztikus képességeiben gyönyörködik, hisz itt csak egy és igaz az út, ami a célhoz vezet. 

(Hogy esetleg fárad, azt nem merem feltételezni, pedig ott a tegnap és az azelőtt.)


Egyre lassabban fogy előttünk a távolság,


mögöttünk viszont jelentősen nő.


Itt az utolsó emelkedő, az indulás után 2 órával


kezdődhet a csúcstámadás.


Fáradunk, azt tesszük, amit az ókoriak csatába menet: kakukkfűvel mosakszunk. 

(Ilyesmi értelmetlenségek miatt 1 órával hosszabb utunk az előírtnál.)


Jaj, micsoda színek, csupa enyiméi,


zöldbarnaföld öreg göcsört.


Erre már négykézlábasulunk. 


A fácskán túl nincsen újabb emelkedő,


csak a forrósodó sziklák,


és a csúcsot jelképező kereszt, amit osztrák túrabarátok állították ide.


Gyorsan beírom a nevünket a könyvbe, aztán elkészül a bizonyító erejű fotó, 
ezzel a páratlan háttérrel.


A felhők alatt Lefkos, fölöttük az ég** domboruló koszboltozata.


Egy percre sem tudok nyugton ülni az általunk ismert világnak a tetején.


Alteregóm, Mrs Rotyi (póló még begyűrve) megint kendőt röptet,


majd felkutatja az elrejtett ételes dobozt.


Más rálátások.

Észak felé fordulva hosszában látni az egész szigetet. Ilyen kis karcsú, 
a legszélesebb pontján 12 kilométer, de Spoánál még 4 sincs.


Gyönyörűséges, nemde? 

Nem is értem, hogy az utazási irodák miért nem ezzel a képpel csalogatják ide az utazni vágyókat? 
Az átlagnyaraló ettől látványtól biztos sírva fakadna... és menekülne inkább Kamena Vourlába.

2 boldog órácskát töltünk nemtommittevéssel fönn. 
Mire ereszkedni kezdünk, megjönnek helyünkre a felhők.


Ennek a képnek az értelme,


csak valami kecskés párhuzam lehet megint.


Látszólag ilyen egyszerű volt


megjárni azt az utat.


Hátunk mögött a hegy,


fölötte felhőgörgeteg, ami gyorsan


beelőz, körülvesz... beleautózunk.


Távolodik a nyugati part, megyünk vissza Pigadiába heverni.


Ez a nap nem lenne teljes, ha a hegyet alulról is meg nem néznénk, így délután ismét útnak 
indulunk a fővárosból. Negyedszer haladunk a keleti parton, a férjem már 55-tel száguld. 
Achata, Kyra, Apella, szélmalmok, kabócák, Mesochiori, Lefkos egyik öble. 

Nullán állunk, háttérben az 1215. Mégsem annyira semmicske.


Újat mutatni strandügyben továbbra sem tudok: libegés,


őskori*** beton, hullámok, homokban lábnyomok.


Hazafelé kék padot szeretnék fotózni, mert amikor néhány napja erre jártunk, kihagytuk,
 akkora sor állt előtte. Most meg, mi van? Rózsaszínre festette át valami őrült görög. 

(Nem fotózom s utólag rettenetesen bánom, mert erről éppen úgy nem lesz 
soha bizonyítékom****, mint az Agia Fotini tavalyi körbeketreceléséről.) 

Az Under the Trees-ben pazar vacsora kárpótol, hatalmas adag halakat tömünk magunkba. 
A kiszolgálás remek, a pincérlányka barátságos, az meg kifejezetten mulattat, 
hogy a kelleténél egy kicsit mélyebben hajol le és be a férjem előtt. 

Mellesleg ezt látni az asztalunktól.


Mivel a bokrocskák zavarják a tökéletesedő naplementét, kiülünk a partra. Vagy harmincan 
ugrálnak még ott, mindegyikőjük kattogtat ahelyett, hogy lekucorodna a párja mögé.


Szép a zélet kettecskén, teli hassal, egyeském.




B.T. pontosításai következnek, nehogy azt higgye az idetévedő, hogy én mennyire pongyola vagyok.

*nagyító = lupé, csipesz ≠ szemöldökcsipesz
**az invenziós réteg
***földtörténeti őskori, 20 milló éves
****és persze a bizonyítékot is megtalálta :)

4 megjegyzés:

  1. Nem találok szavakat, de ugye így is ér? ;)

    VálaszTörlés
  2. oka van, hogy nem linkelted be az ide beszámolód se a hellaszra, se az indexre?...
    meg akartam ezt én tenni, de aztán időben kapcsoltam, hogy jövök én ehhez... de gondoltam, azért megkérdezlek erről. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Geod01! Bocs, hogy csak most reagálok, de valami hiba folytán az utóbbi időben a spamek közé kerültek a megjegyzésekről szóló értesítések, így csak a napokban vettem észre, hogy ide is kommenteltél. :( Jó a kérdésed… magamat nem szívesen reklámozom ott sem, de ha más teszi meg helyettem, akkor annak igen komolyan szoktam örülni. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...