2011. november 9., szerda

Alig

maradt ereje már a napnak, arra azonban elegendő, hogy öreg sáskánkat talán utoljára még előcsalogassa rejtekéből egy kis sütkérezésre. Tessék nézni, milyen mókás, ahogy pulzáló pocakját potrohát a világító égi lámpás felé fodítja! 


Hűvösödvén a bokor aljában leltem rá, ahogy mászott nagy keservesen felfelé rejtekébe.


Asszem idén én is utolszor javítottam dolgozatokat a szabadban.

7 megjegyzés:

  1. A természet ezernyi csodája :) ...

    VálaszTörlés
  2. Nem a sáskát nézted és fotóztad !:-))

    VálaszTörlés
  3. Egy roppant nagy étvágyú ragadozó! :-) Mi ájtatos manó néven ismerjük. Nálunk is lakik egy. A napsütötte ház falon szívesen kapaszkodik. :-)

    VálaszTörlés
  4. Na, most lebuktattál, Éva! Ezek szerint én vagyok az öreg, nagy hasú, falánk, ráadásul Bozsómati szerint ájtatos illető a kertben! Igazad van, Blithe, ez a természet csodája!

    VálaszTörlés
  5. szuper képek...a mi "világjáró, szerelmes" szöcskénk jutott eszembe: elég sokat utazunk, a kocsink olyan "zöld szöcske" színű.
    a nyáron utközben(Pestről indultunk) észrevettük, hogy a külső visszapillantó tüköz tetején ül egy szöcske....gondoltuk, majd lesz vele valami, nem zavart...megérkeztünk Olaszországba a szöcske még mindíg ott volt, néha előbujt a tükör mögül...aztán el is felejtkeztünk róla, hazajöttünk Pestre, eltelt kb 2 hónap, kint vagyunk Bécsbe, és megjelent a szöcskénk, újra visszapillantó tükör tetején...pont egy park melett vezetett utunk, és a párom lepöckölte a bozótba...abban a pillanatban visszaugrott, be a kocsiba...alig tudtuk kitenni...lehet, hogy szerelmes volt a kocsinkba?
    elnézét a hosszú kommentért :)

    VálaszTörlés
  6. Kösz, nefer, ez az egyik kedvenc kommentem! Jó régi ismerősötök lehet az a nagy utazó! Talán egy másik életből...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...