2011. október 7., péntek

Bágyadtnak

csöppet sem mondható őszi napsütésben  mutatkozik meg a Pilis igazán:


Balra középen az a kopár sziklaság a Rám-hegy. Hosszú az út odáig gyalogosan, de nem mondhatnám unalmasnak, mert a Thirring-sziklák mellett haladva


óriási fák közt, égiek alkotta lépcsőkön bukdácsolsz-bandukolsz


s közben eltisztul belőled a nagyváros zaja. 


Hímezni a Rám-hegyen is lehet,


és könyökölni végre íróasztal nélkül.


Valami titka csak lehet ennek a kősziklának


mert érintése után merszünk van pókmászásban leereszkedni mögötte a meredek partoldalon. Csak a látványért és persze a bizonyságért... Mégis képes az ember képtelenségnek tűnő dolgokat véghezvinni. Mérhetetlen nyugalommal.


Még az ősöreg fa is beleszédül a mindenség látványába, megkapaszkodik hát...


Már megint... Boldogasszony mindenfelé...


Nem engedi magát fényképezni csak úgy, elrontja a masinát.  
Mert vannak titkok földön s égben...

Csodára várunk. Varázsolunk. Ahogy tetszik...

4 megjegyzés:

  1. Gyönyörűséges bejegyzés,köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Úgy szeretek nálad olvasgatni! A képek pedig egyszerűen gyönyörűek, mint maga a táj. Mostanában olyan kevés időnk van, pedig erdőt járni, hegyet mászni szeretünk nagyon! :-)

    VálaszTörlés
  3. Máskor is, szívesen, Hölgyeim!(szemérmes mosollyal, mélyen elpirulva egyben röpködve kicsit) Olyan jó lenne legalább kéthetente természetbarátkodni... csak nem jut rá idő itt sem.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...