Tíz nap/Kapolcs

A fesztivál utolsó napjára toppantunk be. Szokatlan volt ámde örömteli, hogy nem jött
 akkora tömeg, mint 5 éve. 2005-ben jártam  a Völgyben utoljára, akkor azt mondtam, 
a huszadikra jövök legközelebb… s tán nem egyedül.

Aggódtam is kicsit, hogy műszaki jellegű utaskísérőm vajon mit fog szólni ehhez a töméntelen művészkedéshez. 
Aztán tetszett neki az Amadinda, nekem meg plusz látnivalóval  szolgált dörejiszonya okán…
És kísérgetett fáradhatatlanul, csak néha kívánt meg némi rétest és kenyérlángost és
 alkoholmentes sört. Rámosolygott Palya Beára, dideregve nézte mellettem éjjel 
a Tótékat rövidnadrágban olyan hidegben, hogy a lehelletünk is látszódott. Vacogott a foga
 szegénynek, és én imádkoztam, hogy jaj, csak bele ne betegedjen ebbe a nagy kapolcsozásba.  

Próbáltuk megkeresni a Művészetek ládáját, de a tavaszi esőzések miatt egy halom fa rádőlt az ösvényre. 
Szandiban és muszlinszoknyában mazsola vagyok, miattam fordultunk vissza. 
Pedig már ott volt, láttuk, a Királykő s a tetején néhány suttyó lógatta a mélybe nagy bátran a lábát.

Van egy fotópályázat a Völgy hivatalos oldalán, nekem ez a kedvencem. 
Nem tudom, ki fotózta-mókolta össze, REF-FO-AIFZ néven fut, köszönet érte. 

Ha tetszik, itt szavazhatsz rá