Tegnap a Pál utcai fiúk nyomában jártunk, láda után is kajtatva. Szerencsére most nem kellett állandóan a kütyüt lesni, olyan jó volt a netes leírás! Csak ámultam és bámultam, micsoda remek ötlet, hiszen az egész környék Nemecsekékről szól! Közben kiderült, hogy a férjem jobban emlékszik a regényre, mint én. Ez kis szégyen a pedagógusnak és nagy öröm a feleségnek. A grundon ma játszótér van, rongálatlan, tiszta, rendes. Szeretném hinni, hogy nem csak azért, mert eléggé álcázott a bejárata az avatatlan szemnek, hanem tán a betérők kicsit a fiúk előtt fejet hajtva lépik át a kaput.
S hogy a láda milyen volt? Minden eddigi ládák ládája – etalon.
Solymár felé megcsodáltuk országunk házát, homlokzata végre teljes szépségében pompázik.
Szarkavári kémlelgetés:
A Paprikás-patak meg annak a vízesése:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése