2015. február 25., szerda

Persze

szórakoztam csak az 52 hét, 52 ruha kapcsán, mert hová is tennék annyi göncöt? 
Megelégszem 12 újjal is, ha van némi köze a foltvarráshoz...

Tartogatok az egyik dobozomban egy halom bordós brokátot, taftot és nyakkendőselymet egy bizonyos képhez, ami csak nem akar megszületni, pedig fejben már készen van minden egyes öltése. Lezárósdi az ügy, azért halasztgatom annyira... Meg különben is... olyan jó mást is varrni ezekből az anyagokból, inkább valami vidítót. Mappaborítót, cicómapakkot, telefontokot.

És most kabátkát, kisfeketéhez passzolóst.

Elég gyorsan rátaláltam erre. A gallér a lelke, de azzal az én rucim hordhatatlan.

Egyszerűsített változatát viseli Arozi. Szoknyáért elnézést, a kisfekete nem ment rá.


Kéttenyérnyi rongyok felszabdalva, összevarrva, a kézelő belseje sem jött ki egy anyagból.


A hát közepéhez használtam fel a legnagyobb maradékot.


Elölről-felülről, nyakkivágással.


Küzdős egy cucc volt, szűkség szülte, még a bélése is többféle fekete selyemből készült. 
Készítése közben majdnem megszegtem a sokadik újévi fogadalmam, 
miszerint addig a házhoz nem kerül méteráru, amíg egy dobozt ki nem ürítek. 
Hajaj, de messze van még az!

2015. február 22., vasárnap

Kissé meggondolatlan

voltam, amikor megígértem ezt a bekukucskálósdit a noteszembe. 
Elég intim egy ilyet fotózni is, hát még közszemlére tenni...

Nos, a kiindulópontot ismeritek, nyilván láttátok az akkori éves tervezőt meg az elválasztókat benne. Eleinte a heti tervezőm A5-ös méretű, fektetett egyoldalas nyomtatású volt. A lap
hátuljára felkerült ez-az, a héttel kapcsolatos halálosan fontosság. Ezeken itt épp 
a csempeszkopácsi hetünket őrizgetem, a csuda tudja, miért.


Aztán váltottam, a tanév során kevésnek bizonyult ennyi csík öt nap kézben tartásához. 
Itt csak üres lapokat mutatok, kitöltöttet nem őriztem meg belőlük. 


Jött megint a nyár, olyankor alig kell feljegyezni valamit.


Azért, hogy ne szaladjanak el a napok, készítettem havi tervezőt is, rajzoltam rá nagy büszkén Jillian Michaels 30 napos programjának teljesítését, és terveztem rajta a nyaralást 
meg ott vannak az FMS játék témái is. Nyáron mi mindenre van ideje az embernek! :)


Aztán jött az ősz és eszembe jutott az a notesz, amit tanév végén kaptam búcsúajándékként. 


Egész használható kiadvány, csak 4 felesleges lapot tartalmaz.

(Névnapok betűrendben 3 oldal, Magyarország városainak távolsága 2 oldal, állami és hivatalos ünnepek a világ 43 országában 1 oldal, időzónák 1 oldal, bármelyikre szüksége lehet bármikor bármely pedáknak, legyen csak kéznél, ha például Rióba akarja vinni az osztályát kirándulásra, 
akkor ne november 15-én érkezzenek, mert akkor tuti zárva lesz ott a teszkó.)

Szerencsére se nem baglyos, se nem szép a zsebkönyv eleje, 
így sajnálkozás nélkül vettem kézbe a sniccert.


Ni, épp passzol méretben, megspóroltam egy csomó nyomtatótintát és papírt 
és az esőerdőben egy fél fát. Ezeket az oldalakat úgyis szanálom kéthavonta. 
Elválasztókként egy régi naptár lapjai szolgálnak, amerikai quiltek fotóival. 
Ez épp a sulis dolgaim fedlapja, na, ki itt a főnök? Hát idén nem én. :)


Az elválasztók cimkéire nem írtam semmit, a színekből úgyis tudom, mi hová írandó.
Alattuk látszik egy világosabb lap, nos, simán be tudok még kapcsolni a filofaxba 2-3 ilyen
eská füzetkét, szintén A5-ös méretűt. Ezekbe írom tantárgyanként az óravázlatokat, 
legfelül a fantasztikus kísérleti környezethez valókat például.


A többi a lényeg, ami nem publikus, ezért csak elmondom, milyen. Havonta van egy ilyesmi indítólapom, ennek a hátlapján, plussz néhány oldalon jön az ilyesmi kibővítve belépőkkel, 
egymondatosokkal, gyerekrajzokkal, csokipapírokkal, olyan elszólásokkal, 
mint "te is voltál kiscinkén (Kis Kazinczyn)", párszavas örömökkel, 
mozijegyekkel, legutóbb rókatündéressel, ahogy tetszik. 
Ezeket a lapokat a jövőmnek gyártom.

Amint rájövök, hogy lehet megmutatni olvashatatlanul, feltétlen prezentálom.

2015. február 20., péntek

Amikor a múltkor


Kicsikató pedzegetni kezdte, mi van a nagy mappámban, eszembe jutott egy jó kis bejegyzése, amire akkor elfelejtettem reagálni. Vagyis nála direkt nem írtam semmit, gondoltam, majd itt mutogatom a filofaxom beltartalmát. Ahhoz viszont nyitókép kell, a notesz borítóját többször mostam, kopottságát álcázandó elétettem a mindennapos menetfelszerelésem.


A tolltartó elég szimpla, a cicómapakkot viszont megmutatom jobbról


és balról, lévén két oldala ennek is. 


Hónapok óta nyomorgatom, azért ilyen az állapota.

Egyszer lehet, varrok valami hasonló táskát, csak előbb megvárom, 
míg a fenti három készség teljesen tönkremegy... 

Köszönet Colettnek, akinél évekkel ezelőtt megláttam valamit, 
aminek megtalálásában nem segített a képkereső.

2015. február 17., kedd

Önálló

életet élnek a parafadugóim. :) 


Valamikor kitűztem a képet a pinterestre, azt tovább is vitték tőlem heten. Ami ezután történt, 
azt nem tudom követni, csak azt látom, hogy a blog látogatóinak nagyobbik része immár 
külföldről érkezik és szinte kivétel nélkül mind a dugóangyalokra kíváncsi... 


Lehet, elkések vele, azért csinálok gyorsan ide egy tutoriált szabásmintával, 
ne loholjon üres kézzel sebesen tovább innen a sok ámerikánus.


Az elkészítés annyira semmiség, különösebb magyarázatot nem érdemel.


Szárny, lábak, kezek készen.


A legnehezebb művelethez, a tű átráncigálásához fogó is kell.


Innen még 2 perc.


Négy pötty a ragasztópisztollyal.


Dani nagypapájának borából is megmaradt így valami.


Remélem, elégedett mindenki.

2015. február 16., hétfő

Az új iskolámban

5 év kihagyás után végre megint taníthatok rajzot. Nem is tudjátok elképzelni, mennyire élvezem!
Amikor szeptemberben a gyerekek első rajzait megláttam, tudtam, ez lubickolósdi lesz, mert a tanító nénijük már elsőben alapos munkát végzett. Kitöltik a teret, tudják, érzékeltetik, hogy ami elöl van, az nagy, ami hátul, az kisebb, szuperalapossággal színeznek, hogy csak egy pár olyan dolgot említsek, ami nagyobbaknál sem alap. Mintha rajztagozatos osztályba csöppentem volna. :)

Meseillusztrációk tőlük.



Ez komoly kis műalkotás, paszpartut neki és keretet!



Látjátok, ceruzával eszméletlen ügyesen bántak, de az ecset és a vízfesték nagy mumus volt nekik. Elővettük mégis, tanultuk ecsettel simogatni a lapot, igyekeztünk lazúrozni. Decemberben kezdtünk a színekkel ismerkedni, megnéztük, mi a három főszín, hogy keverünk belőlük zöldet, lilát, narancsot.  Fejenként három darab A4-es lap összekenése után felállítottuk a 12 tagú színköröket.



A virágok szirmait cseppformára festettük. Persze én nem így akartam felragasztani őket a körre, aztán az egyik fiúcska rohamtempóban megcsinálta így, aztán mindenkinek ez a változat kellett. Nekem is. :)

Ez a virág remek egy jószág, annyi mindent le lehet róla olvasni! Amellett, hogy simán látható, miből lesznek a másodlagos kevert színek, könnyedén előjönnek rajta a hideg és meleg színek meg az ellentétes színek harmóniái. Komplementer harmóniák, mondom a gyerekeknek, nekik meg rettenetesen tetszik, hogy ilyen komoly dolgokról hallanak és mondják utánam lelkesen.

Ez a virág vezetett tovább minket színtani ismereteinkben. Egy használt lepedőből megfestettük a Hókirálynő palástját, közben csak hideg színek felhasználásával megzsírkrétáztuk őmagát is síkbábként. Jó, némelyik hímnemű. :) 
Majd elfelejtettem mondani, 8 lány, 15 fiú vagyunk.


Aztán találtam a neten egy ilyet, hát odáig voltam, 
pont jó lesz az ellentétes színek megtanulásához és tényleg. 



Ide kell egy közelibb. 



Végül megnéztük az évszakok színeit és elkészültek az évszakemberek. 



Tavaszok közelről,


 

nyarak fiúktól, akik ugyan barátok, de messze ülnek egymástól,


 

az ősz nem volt népszerű, csak ezek ketten születtek,

 

zárásul egy fiútél meg egy lánytél.

 

A legutóbbi persze a kedvencem, tessék mazsolázni rajta egy ideig! 

Remekül szórakozom, akarom mondani, szórakozunk.

Ha valakiben kétségek merülnének fel, mert szoktak... Soha nem nyúlok bele gyerek 
rajzába több okból sem. Amennyiben szeretnétek tudni, miért, szívesen leírom egyszer.

2015. február 14., szombat

Mire eszmélek

ma délelőtt, a ruhák hajtogatása közben? Burukkolnak (turbékolnak?) a galambok. 
Hát persze, ma van Bálint napja!
Tavaly olyan sokáig nézegettem ezt, ezeket meg emezeket
hogy végül összemixeltem belőlük három ilyen madárkát.


Valójában egy negyedikes technikaóra prototípusai lettek, 
ezért kéretik nem keresni bennük műalkotásra utaló nyomokat!

2015. február 12., csütörtök

Hímezgetek

egyre többször. Sokszor magam rajzolgatom a mintákat, de időnként nem tudok 
ellenállni az ilyesmi finomságoknak az egyikőjüktől

Novemberben születtek a kék madarak, fogalmam sem volt, hová kerülnek majd, 
forgattam a tűt nagy serényen, más dolgom nem lévén, tépelődés helyett. Kellett a lélektea.


Ha tudnátok, hányszor elővettem azóta, nézegettem, méricskéltem a képecskét, búzakék csipkét is festettem hozzá, varrtam, bontottam, nem lesz ebből semmi. Most szombaton világosultam csak meg, mert eszembe jutott ez a borzalom, a foltos dokumentációm mappája. 


Régen, amikor még nem voltam férjnél, jutott időm az alapos tervezgetésre  meg 
az elrendezgetésre, fotóztam és ragasztottam, gyűjtöttem mindent ilyen rendesen. 


Azóta bezzeg csak így ömlesztem a sablonokat,


csuda, ha el nem veszítem az immár 4 éve készülő redwork darabjait.


(: jelenemet a múltammal fel nem cserélném mégsem:)

Ilyen lett az új mappám elölről, esti fényben, vaku nélkül, ráncokat kéretik nem észrevenni.


Milyen jó belelapozni!


Ez is egyfajta portfólió, ugye? A múltamé.


Külön köszönet az utolsókat rúgó rúterünknek azért, hogy ebben az időpillanatban 
hajlandó volt csatlakozni a világhálóra. Ződek vagyunk még mindig. 

2015. február 4., szerda

A vasalódeszkán

lévő készség, mondhatni tartó (esetleg tok) nem a mögötte látható eszköz tárolására* született. 


Gyorsan ki is nyitom, hogy ezt valóban elhiggyétek.


Nos, ez** itt Asony, a csodamasina, amit már egy éve használok, de még mindig nem ismerem minden funkcióját. Kissé nehezen barátkoztam meg vele, ezt immár nem taglalnám, idejétmúlt, miegyéb... Az édesgetés első lépése egy ilyen csirkés nyakbaakasztó volt, ami gyenge próbálkozásként maradt meg emlékezetemben. 


Ezt párnázni kell, Asony 45 deka, ezért jött a második variáció. 
Nem az igazi ez sem, hisz így is mell előtt himbálódzik + rövid.


Aztán a neten találtam egy fantasztikumot, mennyivel praktikusabb így hordani...
A férjem villámgyorsan felhajtott nekem egy menetes szemet és elkészült ez. 


Így lett komlett az útipakk: táska, e-book tartó, neszeszer és a fényképező hordozópántja.
Immár oldalt/hátul nem himbálódzik és éppen kinyújtott kartávolságnyira emelhető.

Újra BLOOM után szabadon...

A többi képen szereplő haszontalanságokat pedig benyelte a szekrény.

*Na ezt például sose értettem, minek vasalótartó, nálam alapból és mindig elől van, igen utálnám minden egyes alkalommal kicipzározni, kibányászni, aztán megvárni, míg kihűl, betuszkolni, becipzározni és rögtön után rájönni, már megint kell...

** Ez és nem ő. Mostanában divat mindennemű állatot és tárgyat személyes névmással (ált isk. 4. oszt.) helyettesíteni. Legutóbb a hentestől kérdeztem, miféle húsáru az, amivel szemezek, erre az illető azt válaszolta, ő egy csemegekolbász. Rögvest elképzeltem, ahogy az említett imígyen pattan ki elém a vitrinből, jó napot kívánok, engedje meg, hogy bemutatkozzam, Surján kolbász vagyok. Eddig még oké, de mi van, ha kezet is akar velem fogni? 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...