... foltról foltra...: 2015

2015. december 30., szerda

Akkor most

tekintsünk a fa mögé, ama bizonyos konyhaajtóra,

konyhaajtón az idei termésre.

Különösebb koncepciót ne keressetek az egymás mellettiségben, mert most

nem volt türelmem átrakosgatni (ötvenszer kábé) az összeset színek és harmóniák szerint.

Ezek a legszebbek, ilyeneket boltban nem kapni.

Az egyiken ezt olvasni:

Megint eltelt egy év.

Örülök, hogy van

KARÁCSONY,

mert ekkor egy tárgy

is kapcsolódik a

RÁTOK GONDOLÁS-hoz.

...

...valahogy ezért...

...

További ~~dicsekvésül~~ ötletadóul felteszek ide közülük néhányat.

Egy a jelek szerint továbbra is macskafan hatodikos lányka alkotása:

Beus gyönyörűséges karácsonyfája, Beusé, akinek olyan sokkal tartozom,

hogy neki nem küldtem lapot, ójaj, nem is értem. Igyekszem jóvá tenni...

Szerintem az alábbi finomságot megismeri mindegyikőtök, aki egy ideje olvas,

mert annak felrémlik, kitől érkezik decemberente keresztszemes képeslap.

Képszerkesztés közben egy ideig eltöprengtem rajta, lehet-e a vízjel

...foltról foltra...

holott

Szaberka

A szarvasok madaracskák mellékleteként avagy azok emez mellékleteként

érkeztek szülővárosomból, szatyorított kolléganőmtől,

akiről mostan már azt is tudom, hogy ismeri a páromat,

az én igazi tanító néni páromat, sőt, varr is vele időnként.

(nagy szívecske)

Hálásan köszönöm mindenkinek a fentieket, idén majdnem kinőttük a konyhaajtót is.

2015. december 26., szombat

Idén egy

csomó kézműves "apróságot" kaptam karácsonyra nem kevés illetőtől és amikor összeszedtem

őket, akkor lepődtem meg igazán, mert majd mindegyik kettő színben pompádzott.

Na jó, nem egészen pontos a mondat, hogy igazságtartama megfelelő legyen,

végeztem egy kisebb válogatást a fényképezés előtt.

Rém boldogító dolog volt immár ezeket is a többi közé aggatni felfelé

huszonnegyedikén ugyanarra a fára.

(:a fára, melyet ezennel kinőttünk:)

Amint látjátok, Szaberka finom keresztszemes centijét továbbra

sem rendeltetésszerűen használom, nem is fogom, sohanem.

Csak ideiglenesen pihen a fácskán Grószéva két szépséges filcmadárkája, hétköznapjaikban

a ruhámon lészen egyik vagy másik kitűzve, hiszen eredetileg ez a funkciójuk.

Az egyik ágon ott lóg Csani ügyeskezű anyukájának gyönyörűséges gyöngyangyalkája,

a tetejére meg Zsuzsi anyájának köszönhetően került

édesen illatoló mézeskalácsból a lányka.

Jól megfér rajta Helga üveglénye és az általunk Karpathoson

megivott egyetlen üveg bor dugójából készült szintén szárnyas unokatestvér.

Tovább is van, mondjam még?

2015. december 24., csütörtök

Ma már

nem közlekedik a postás állítólag, ezért most virtuálisan én hozok Nektek képeslapokat.

Boldogféle ünnepeket kívánok minden karácsony táján erre tévelygőnek.

Idén már csak tizenkettő készült, melyeknél sokkalta de csodásabb lapokat

találtam idén a postaládámban, azokkal mindenképp dicsekszem hamarosan.

2015. december 18., péntek

a téli szünet, így végre publikusak az elsősökkel készített karácsonyi manócskák.
Ezeket láttam meg a neten, teljesen beléjük szerelmesedtem, persze alakítani kellett rajtuk,
hogy 6-7 éves kezek is össze tudják őket "dobni" 3 óra alatt. Mókásak, nem?
Huszonnégyen ácsorognak az egyik ablakban.

(Most nézem, csak 20, a többi valószínűleg készülőben.)

Papírkúp lett az alap, a satyek levehető, mert ritkán szeretem az olyasmi ajándékokat,

amelyek csak önmagukban szépek. Így viszont dobozként is funkcionálhat a figura. Apró rajzocskákat tartunk benne, jó sokat, mindegyiken egy-egy feladat. A manócskák valójában ugyanis mi vagyunk, anyu csak kivesz egy cédulát a helyéről és mi már teljesítjük is a kívánságát örömmel.

Karácsonyi ünnepségünk estéjén az osztály fészbuk csoportjában megjelentek a bizonyító
fotók és posztok: Alíz széken állva mosogat, Beni szemetet visz ki, Hanna süt,
ellenben Zalán hó hiányában nem lapátol az udvaron.

Az én legnagyobb ajándékom meg az, hogy vigyorgok, mint a vadalma.