2011. december 23., péntek

Repetáztam,

 de csak ennyit. 


Textilből, persze vatelinnel puffosítva, zsákvászon alapra.
Idén ők a kedvenceim...

Remélem célba ért mind a huszonvalahány küldeményem már!

Mert nincs is jobb annál, mikor az ember (tanító) az osztály karácsonyi műsora után hazamegy, 
leül az íróasztalhoz és kivételesen nem azért ragad tollat, hogy a másnapi órákra készüljön,  
hanem azért, hogy jókívánságokat vessen mosolyogva képeslapok hátára. Mert már ő is tudja, 
mivel jár azon borítékok bontogatása, amiben valami olyan kincs lapul, amit neki készítettek! 

(És milyen jó fejből írni címeket meg irányítószámokat!) 

Találtam egy másik kis postát, igaz elég messze, a könyvtárba menet. Direkte felülre tettem 
a legducibb borítékot, ha gond lesz, akkor tisztázódjék az elején. És mit csinált a postáshölgy? 
Tette a dolgát gördülékenyen, barátságosan. Megjegyzések nélkül mérlegelte azt az egyet,
 aztán a többivel már nem is foglalkozott, automatikusan kapta 
mindegyik levél a szabványosnak járó bélyeget.  

Odajárok ezután a rákosligeti helyett, az tuti!

1 megjegyzés:

  1. Kedves Bea! Örülök,hogy találtál egy másik postát ahol már nem akadékoskodnak:) Gyere nézd meg,hogy ki őrzi a képeslapodat a blogomon...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...