2010. szeptember 22., szerda

Morgolódok, tehát vagyok

Varrok. Na, ez nem nagy dolog, csakhogy én most öltözéket gyártok. Tán 10 éve vettem egy anyagot nadrágnak, most bezzeg szoknyát akartam belőle. Valami ilyesmit:


Ugye milyen egyszerű a szabásuk? Átnyálaztam a Burdáimat és hasonló szabásmintát találtam is. Szabtam-varrtam gyorsan, a díszítéssel viszont jó sok gondom akadt. Mert a szoknyámra virágokat szeretnék applikálni. Az anyag nagyon nehéz, húz lefelé szépen, így azt gondoltam, erre közvetlenül nem varrhatom fel őket. Kiszabtam a virágokat, textilragasztóval összeraktam két réteget, na, itt kezdődtek a bajok. A jó drágán vásárolt gázos ragasztó nem ragad! A kezemről nem mosható le, ám a két textilnél mit sem ér. Jött a jó kis iskolás Pritt stift, ezzel működött a dolog. Nem akartam, hogy a virágok szírmai a cikkcakkolás közben megnyúljanak, így szépen papírra varrtam. Ment gond nélkül, mindegyik szépen és gyorsan formálódott. Hanem amikor a papírt letéptem! Papírfecnik maradtak a  cakkolás alatt. A hajam majdnem kihullott, mire tűvel és csipesszel eltüntetem a cafatokat! És ami a legszörnyűbb: a virágok szírmai megnyúltak, kezdhetem elölről az egészet.





Ekkor kértem sürgős segítséget a foltvarrós fórumon. Képet nem tudtam feltölteni és Elizanikó mégis kapásból tudta, hogy szöszös és fényes anyagokat nem lehet így ragasztani.  Vigyorogtam, mint a vadalma. Szoluflízt javasolt, be kell szereznem hamarosan. A virágokat nem akartam kidobni, vasalás után mégis használhatók lettek. 
Kézzel öltögettem egyenként az aljra őket.

Hogy miért csíkosak a papírok? Szakmai titok, amit megsúgok: 
véletlenül többet vázoltam az álló egyenesből, mint amennyi kellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...