Egy boszinak...

Nem sokat varrtam a héten, nyakig voltam az iskolai dolgaimmal. Jönnek az elsősök, szép teremben szeretném 
őket fogadni, azzal mókoltam. Szőttem egy pókhálót a plafonra, abba ültetem holnap keresztespók barátunkat, 
ó, hanyadszor mászom fel arra a létrára! Bogarasok leszünk idén, pontosabban rovarosok, szorgos méhecskék. 
Remélem elindul igyekezetünk s aztán jó sokáig ki is tart! Mondjuk úgy 2011. júniusáig...

Van nékem egy boszorka kolléganőm. Lévén jóságos, hát sokszor segített rajtam a tavalyi év szorongatott perceiben. 
Tavasz óta készülget neki az ajándékom, már nem szabad tovább halasztgatni. 
Nem nagy valami, csupán egy összehajtható szatyor... de neki és róla szól. 

De majd az utcán meri-e hordani? Ha nem, hát ílyen állapotban lapul meg valahol...

S tessék, máris eggyel kevesebb az ufo-m... De a kosaram még mindig tele van! Segítség!